*

Egy saját vers, úgy tűnik az utóbbi idő terméketlensége megdőlni látszik...

Hozna a vágy új világot,
Forró, fülledt régi álmot.
Hol vérem becézi kezedet
S lelkem ölelné lelkedet.

Fakó gondolat jő, mi aláz,
Utolsó tündérkert, mi felráz
S hűvös karmokkal egyre tép,
Keresném, de már nincs tiszta kép.

De üveghangú jégcsap remeg,
Mint vad óra, egyre ketyeg.
Idézi az árnyvilágot
S hívogat egy újabb álmot...


2010. 07. 04.