2012. szeptember 6., csütörtök

remény

Eper-ízű valósággal
bódít egyre beljebb
csalogat a bozótosba,
s lök majd rajtad egyet
kacagva fordul feléd
éles kése villan
nem vigyázol véred folyik,
s Ő már messze illan...

.

Minden kósza perc,
múló tavasz,
szép pillanat.
ölelésre hajaz
a hűs tél
s vércseppet havaz

Szelet foghatsz
szelidíthetsz
orkánként tör majd rád
elhagyatott régi perced
siratod, hány órán át?
feláldozod, eldobhatod
forró kezét arcodról
menekvésed úgysem lesz
az éj sötéttől s túlról...