Csak...

Csak...

Húsomba tép, szívembe váj
Bárhogy is igyekszem, fáj.
Felém már kósza szél sem jár
Csak a pusztulás mélye vár.

Sötét van, félek egyedül
Emészt minden ott legbelül.
Hallom ahogy jő a Sorsom,
Csak egyedül még el nem bírom.

Langy kezével lágyan betakar
Szól hozzám, de nem értem mit akar.
Tudom, nincs más hibás, mint én
Csak magam táncolok a szakadék peremén.

Belém markol a zord idő
Vágyom Rád, kegyes szerető.
Körülöttem már fagyos a levegő
Csak kegyetlen még a távoli jövő...

2010. 08. 18.

(Alexiel)

♥

Van az úgy, hogy nagyon fáj.
Fájnak a szavak is, nemcsak az érzések.
A "NEM". Ez a legrosszabb.
Küzdeni a hiányoddal, s közben ezt a szót hallani.
Sokszor eszembe jut egy dal...

"Körkörös repülés,
Vagy körkörös zuhanás?
Kell, hogy érts, kell, hogy láss.
Jeleket látsz, ahol nincsenek jelek,
Ha zuhanni kezdesz,
Én megfogom a kezed.
Szakadék fölött mozdulatlan lebegő,
Kitárt szárnyú angyali szerető,
Jó lesz, ha figyelsz, jó lesz, ha érted,
Én itt vagyok veled, és szeretlek téged."

Ebből mostanság a zuhanás rész az, ami leginkább rám vonatkozik.
Mert hát azt tudod, hogy szeretlek.
Sokan mondják, szeretni csak a szerelem minden fájdalmával együtt érdemes vagy sehogy. Ezt egy életre megjegyzem. Ezek szerint nekem érdemes...

Szeretném, hogy tudd:

Én szeretlek Téged!!!