Csak...

Csak...

Húsomba tép, szívembe váj
Bárhogy is igyekszem, fáj.
Felém már kósza szél sem jár
Csak a pusztulás mélye vár.

Sötét van, félek egyedül
Emészt minden ott legbelül.
Hallom ahogy jő a Sorsom,
Csak egyedül még el nem bírom.

Langy kezével lágyan betakar
Szól hozzám, de nem értem mit akar.
Tudom, nincs más hibás, mint én
Csak magam táncolok a szakadék peremén.

Belém markol a zord idő
Vágyom Rád, kegyes szerető.
Körülöttem már fagyos a levegő
Csak kegyetlen még a távoli jövő...

2010. 08. 18.

(Alexiel)