.

Ilyen, mikor életem legfontosabb dolgát művelem:
amit imádok, ami erőt ad, amiben olyan módon élem meg önmagam mint máshol soha...


Az ember táncol örömében, bánatában, a párjának vagy a párjával, közönség vagy egy szűkebb közösség előtt. Az együtt táncoló emberek igazi közösséget alkotnak. Minden ember életében jelen van a tánc, mindenki táncol valahogy...

látomás

álmot kell, hogy szőjön a ma
elengedve a tegnap kezét
bíborral von be a nap
míg lehajtja az álmos fejét.

pókhálóból gyémánttá lesz
egyszerre drága és szemét
villámlik, dühbe gurul
véres már az édes pecsét

lassan kúszik párkányomra
halkam mormol imát
tűzzel olvaszt jeget, párát
elhagyja itt rakományát

kimondatlan új ostrommal
ívvel feszül éjjelem fölött
s búcsúzóul még megígéri :
éles bárddal majd érted  jövök....

 2012.08.22.

.

Furán tiszta minden nap, apró rezzenésekkel, megérzésekkel.
Mélyről jövő tiszta erővel... zavarba, kétségbe ejt, megaláz.
Álmokká nő a holnapi terv és hagyom, hadd vérezzen el ott ahol van, mert már erőm sincs.
Pedig mennyi ábrándtól remegett a lelkem!
Mennyi mennyi jövőkép csüng a fejem fölött várva, hogy felszabadítsák... vagy végleg lefejezzék.
Titkos világgal hátam mögött mélyen elrejtve a segítő szándék feltörni igyekszik, de megrémít.
Már a tükörkép is zavaros... kavarog, mint az erdőszéli pocsolya amin vadak gázolnak át.
Már sehol sem vagyok egyedül...

.

Ha nem vagy mellettem, ha nem birtokolhatlak és érezhetlek a közelemben - úgy érzem, elveszítettelek. És mégis, látod, az történt... De ha Te vagy akire várok, akkor visszajössz...