.

Furán tiszta minden nap, apró rezzenésekkel, megérzésekkel.
Mélyről jövő tiszta erővel... zavarba, kétségbe ejt, megaláz.
Álmokká nő a holnapi terv és hagyom, hadd vérezzen el ott ahol van, mert már erőm sincs.
Pedig mennyi ábrándtól remegett a lelkem!
Mennyi mennyi jövőkép csüng a fejem fölött várva, hogy felszabadítsák... vagy végleg lefejezzék.
Titkos világgal hátam mögött mélyen elrejtve a segítő szándék feltörni igyekszik, de megrémít.
Már a tükörkép is zavaros... kavarog, mint az erdőszéli pocsolya amin vadak gázolnak át.
Már sehol sem vagyok egyedül...