.

sok minden van amire várni kell.
előléptetés, szép idő a túrához.... a lottó ötös nyeremény.
de mindezen túl, van, amire csak vársz vársz és soha de soha nem jön el....

legalábbis ezt hiszed.

ahogy várod és várod, alakulsz, fejlődsz. más lesz az életed, a felfogásod.
így amire vártál megkapod, ha kell, csak az új igényekhez igazodik.
de ezt nem fogod fel, mert lázadsz....

nehéz úgy élni, hogy az ember fia-lánya minden ellen küzd, viaskodik, pedig azt sem tudja miért teszi. csak éppen sosem jó az ami van.
küzd a tomboló hormonokkal, a világgal, önmagával.
ezer darabra tépné környezete minden élőlényét, de nem tudná megmondani miért...
pedig lehet, a tükörrel van a baj.

belső bizonytalanságunk okozhat problémákat. főleg, ha ezt fel sem fogjuk.
ilyen esetekben új értelmet nyer "széllel szemben pisilni"...

remény

Eper-ízű valósággal
bódít egyre beljebb
csalogat a bozótosba,
s lök majd rajtad egyet
kacagva fordul feléd
éles kése villan
nem vigyázol véred folyik,
s Ő már messze illan...

.

Minden kósza perc,
múló tavasz,
szép pillanat.
ölelésre hajaz
a hűs tél
s vércseppet havaz

Szelet foghatsz
szelidíthetsz
orkánként tör majd rád
elhagyatott régi perced
siratod, hány órán át?
feláldozod, eldobhatod
forró kezét arcodról
menekvésed úgysem lesz
az éj sötéttől s túlról...

.

Ilyen, mikor életem legfontosabb dolgát művelem:
amit imádok, ami erőt ad, amiben olyan módon élem meg önmagam mint máshol soha...


Az ember táncol örömében, bánatában, a párjának vagy a párjával, közönség vagy egy szűkebb közösség előtt. Az együtt táncoló emberek igazi közösséget alkotnak. Minden ember életében jelen van a tánc, mindenki táncol valahogy...

látomás

álmot kell, hogy szőjön a ma
elengedve a tegnap kezét
bíborral von be a nap
míg lehajtja az álmos fejét.

pókhálóból gyémánttá lesz
egyszerre drága és szemét
villámlik, dühbe gurul
véres már az édes pecsét

lassan kúszik párkányomra
halkam mormol imát
tűzzel olvaszt jeget, párát
elhagyja itt rakományát

kimondatlan új ostrommal
ívvel feszül éjjelem fölött
s búcsúzóul még megígéri :
éles bárddal majd érted  jövök....

 2012.08.22.

.

Furán tiszta minden nap, apró rezzenésekkel, megérzésekkel.
Mélyről jövő tiszta erővel... zavarba, kétségbe ejt, megaláz.
Álmokká nő a holnapi terv és hagyom, hadd vérezzen el ott ahol van, mert már erőm sincs.
Pedig mennyi ábrándtól remegett a lelkem!
Mennyi mennyi jövőkép csüng a fejem fölött várva, hogy felszabadítsák... vagy végleg lefejezzék.
Titkos világgal hátam mögött mélyen elrejtve a segítő szándék feltörni igyekszik, de megrémít.
Már a tükörkép is zavaros... kavarog, mint az erdőszéli pocsolya amin vadak gázolnak át.
Már sehol sem vagyok egyedül...

.

Ha nem vagy mellettem, ha nem birtokolhatlak és érezhetlek a közelemben - úgy érzem, elveszítettelek. És mégis, látod, az történt... De ha Te vagy akire várok, akkor visszajössz...

JÓZSEF ATTILA : KERESEK VALAKIT

Tele vágyakkal zokog a lelkem
Szerető szívre sohase leltem,
Zokog a lelkem.

Keresek Valakit s nem tudom, ki az?
A percek robognak, tűnik a Tavasz
S nem tudom, ki az.

Csüggedő szívvel loholok egyre,
Keresek valakit a Végtelenbe,
Loholok egyre.

Könnyim csorognak - majd kiapadnak:
Vágyak magukkal messzebb ragadnak -
Majd kiapadnak!

Búsan magamnak akkor megállok,
Szemem csukódik, semmitse látok -
Akkor megállok.

Lelkem elröppen a Végtelenbe,
Tovább nem vágyom arra az egyre,
A Végtelenbe.

1921. október 31.

http://www.youtube.com/watch?v=iXLB8vzOm6M