Annyira kiüresedettnek érzem magam. Egyszerűen mintha nem lenne lelkem. Kegyetlen, gonosz vagyok és flegma. A szeretethiányom úrrá lett rajtam. Csak meg akarom ölelni és hatalmas puszit lehelni a arcára...
Pörög az agyam és lassan darabokra szedem saját magam. Be kéne ezt fejeznem. Össze kéne szednem magam szépen mert ez így nem lesz jó. Utálom ezt csinálni. Úgy teszek mintha minden rendben lenne, holott nem, semmi nincs rendben. Elnyomott a rossz idő is teljesen. Szánalmas ez az egész jópofizás. Csak egy púp a hátamon az egész. Minek a köntörfalazás? Elegem van ebből. Már az egészet kegyetlenül bánom. Soha többet nem leszek ekkora marha, hogy ilyen könnyen hagyjam magam.
Régen foggal körömmel harcoltam, egy percre sem hagytam magára. Soha.
Nem ígértem meg neki, de Ő is tudta. Bízott bennem.
Az ösztön dolgozik bennem. Csak túlélni, bármi áron. Ha kell magamba költözöm, csak múljon el a fájdalom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése