Van, ami sosem múlik el

Őt látom fában, a fűben
Egy eldobott kőben
Egy szívben, egy dalban
Mondd, mért kell, hogy halljam?
A fában, a fűben
Egy eldobott kőben
Van, mi sosem múlik el...


Új nap ébred, új nap vár.
Hideg hosszú télből
Így lesz nyár.
De bárhogy éget, bárhogy fáj,
Van, mi sosem múlik el.
Múltba vész, nem bánom már,
Szívem újra könnyű széllel száll,
De látnom őt még, mindig fáj.
És ez sosem múlik el...


Mért őrzöm még?
Mondd el meddig tart,
Míg elfelejtem?
Vak voltam, most újra látok
De félek késő már...