Lehunyom a szemem, ahogy szád finoman, alig érintve simul az ajkaimra. Óvatos vagy, csókod tapogatózó, bátortalan, várod a válaszom, várod, hogy akarjam én is.
Megfeszülök a vágytól, szám válaszol a Tiédnek, testem hozzád simul, nyelvem moccan, és nyomban rátalál a Tiédre. Lassan, élvezettel csókolsz, számat ízleled, nyelved a nyelvemet simítja, ajkad mézédes, elmerülsz bennem, számba sóhajtod a vágyad, a várakozás semmivé válik, már csak múlt...
Csakhogy holnap minden más lesz.
Valahogy addigra felbátorodsz. Akkor már elhiszed, hogy az történt ami.
Felvágsz. Sárba tiprod az érzést. És mi marad nekem? Könnyes éjszaka, törött önbecsülés.
És büszke vagy rá. Megteszed, újra és újra. És én? Bedőlök... újra és újra. Mert valamikor csak jobb lesz. Szeretném, hogy dönts... Vagy hagyj magamra vagy láncolj magadhoz egy életre. Mondd, hogy szeretsz, hogy boldog legyek. Legyél velem, hogy elmondhassam mellettem van az a férfi akit annyira szeretek és, hogy csak az enyém vagy. Senki másé. Kizárólag csakis az enyém. Csak akkor se gondold meg magad. Újra és Újra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése