Valahogy mindig az kell, aki eldobhat. Akivel bizonytalan lehet minden. Az életem. A fájdalmam. Aki nem jön sokszor, s így megunni sem tudom. Aki nem ad sokat, s ezért mindig többre vágyom. Így szenvedek.
A biztos valahogy elutasít magától. Biztossága nem érdekel.
Mert elfojtana. Megváltoztatna. És még azt is tudom takarni, hogy mennyire félek. Mert a biztos is lehet majd bizonytalan. És azt nem tudom kiszámítani. Bekövetkeztekor pedig még jobban fájna.
Azt akarom, hogy egy bizonytalan váljon biztossá. Néha képtelenség megmagyarázni engem.
Van, hogy nem tudok hinni. Mint most.
És létezik olyan pillanat, amikor elhiszem, változhatnak érzések irántam. Szeret. Csak nem tudja még.
Akkor kéne felpofozni magam, és üvölteni, hogy ne álmodozz! Eldobhat. Meg is fogja tenni. Ne hidd, hogy biztossá válik! Ne hidd, hogy érezhet irántad olyat, amire vágysz, mert te érzed!
Kedves TheAlexiel!
VálaszTörlésPontosan ugyanezt magyarázom én is, magamnak. Nekem nem jött be saját magam felpofozása, inkább még jobban felbőszített, hogy milyen hamar feladom. (Feladom azt, ami el sem kezdődött? - felelem ilyenkor.) "Szeret. Csak nem tudja még." És ugyanezzel áltatom magam. Ha megtaláltad a megoldást, mindenképp írd ki magadból, számítok rád... ;) Üdv. Clo.O
Szia Clo.O!
VálaszTörlésIgyekszem, de még nem megy. Írni fogok róla, számíthatsz rám :)
Love & Rockets :)