2010. június 11., péntek

"Mint egy jégdarab, az italomban olvad szét,
Az esti csók hát ennyi volt,
De ugyanúgy érzem az ízét még..."

Az ember néha fel sem fogja az egyik fájdalmat máris jön a következő szörnyűség. Néha nehezebb nem összeroppanni a súly alatt, mint szembenézni a hibákkal, vétkekkel.
Hosszú az út, nagyok a dilemmák.
Igyekszem nem elfelejteni, hogy ki vagyok, miért küzdök, mik a céljaim.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése