Annyira nagyon elveszettnek érzem magam.
Tegnap féltem, tudod, hogy félek a sötétben. De melletted sohasem, Tőled fél a sötét...
El is iszkolt mindig ha Veled voltam. Olyankor nagynak éreztem magam, és erősnek, aki a tenyerén tartja a saját sorsát. Rettentő nagyot tévedtem. Túl kicsi ahhoz a kezem, hogy elférjen rajta bármi is. És nem is én vagyok erős, hanem Te...
Folyton marja a torkom a könny és a fájdalom. Kéne az a kis enyhülés... és másik, tompa valóság. De csak olyan ahol, Te is ott vagy...
Emlékszel, hogy mennyit írtam Neked?
Most itt van egy... Szeretlek!
Esti kéj
Karjaid közt remegve
Megváltásra várva
Mellkasodon pihegve
Lépünk az éjszakába
Kezed lágy simítása
Újra tölt édes kéjjel
Közelséged varázsa
Vetekszik az éjjel
Újabb holnap ígérete
Nyugtatja le a test hevét
Forró varázs igézete
Hűti le az éj melegét
Elvarázsolt pillanatok
Mámorában fuldoklunk
Ébren lenni már nem tudok,
S egymás mellett elalszunk…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése