...

Sokat gondolkodom.
Úgy érzem, hogy az ember alapjáraton szerelmes. Folyamatosan.
Aztán talál valakit akire ezt kivetíti.
És ha elvesztette fáj neki, mert addigra elfelejti, hogy az érzés addig is benne élt, jó mélyen, akár elrejtve vastag falak mögé. Csak kellett valaki, aki elő csalogatja, akiről elhiszi az ész és a szív is, hogy megérdemli, nem pazarlás ráfordítani a végtelen-féktelen érzelmi energiáinkat. Hiszen adunk kapunk.. jobb esetben persze.
Minden fejben dől el...a szív pedig válaszol...