2010. november 16., kedd

*'.'*

A lét sok mindenre megtanít, de főleg remélni...
Remélni, hogy begyógyulnak a sebek, a legmélyebbek is,gyógyuljanak be, de ne tűnjenek el. Minden egyes sebet szeretek a szívemen, minden én vagyok, és a múltam, ott kell lenniük. Gyönyörű hegek... Nélkülük üres lennék...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése