Majom a ketrecben

Van olyan, aki nyugodt, hallgatag,
Jól kezelhető, néma rab,
De akad olyan, aki megvadul,
Ha börtönéből nem szabadul.

[...]

Döntened kell, mi a fontosabb,
Megnyisd, vagy őrizd önmagad
Csak félig él, aki nem szabad,
A rabok szíve megszakad.

[...]

Annak akarsz látni,
Ami nem vagyok,
Majom a ketrecben,
Igen,
Ráznám a rácsot,
De nem hagyod,
Majom a ketrecben
De nem szabadulhat
Börtönöm őre sem,
Majom a ketrecben,
Szívem,
Annyiszor vádolsz,
Hogy elhiszem
Majom a ketrecben.

...

Mostanában eléggé így érzem magam. Nem tudom eldönteni, hogy nyissam vagy őrizzem önmagam. Ehhez kell az idő, a magány meg egy kis fájdalom. Mert csak ez szülhet értelmes, életképes döntéseket.
Ki tudja, a láncreakció már elindult...