Van az úgy, hogy verset írsz. Szomorú szépet, szerelmes megváltóst, fájdalmas véreset. Furcsa, hogy boldogság alig alig szül művet...


Több vagy

Több vagy nekem
Mint olvadt szerelmek halvány íze.

Több vagy nekem,
Mint eddig bárki hitte.

Fénylő reménysugár vagy,
ablakom peremén.
Olcsó hazugság vagy,
s minden szavad hinném.

Több vagy nekem,
mint emberi test összege,

Több vagy nekem,
mint angyalok lángoló üzenete.

Lángoló tűzfal vagy,
lelkem közepén.
Hűvös éjben csók vagy,
mitől felmelegszem én.

Több vagy nekem,
mint banális szerelmi ostrom,

Több vagy nekem,
mert jeled magamon hordom.

Oh, csak lennél újra
förtelmes kényszere a vágynak,
S nem bánnám,
ha a bűnök maguk alá ásnak!